Vannak kutyák, akik szeretik a vizet, sőt egyenesen rajonganak érte. Ha csak tehetik meghempergőznek az útszéli pocsolyákban, örömmel ugranak a Balatonba, nagy lelkesedéssel rohannak a Dunába, s a kertes ház medencéjébe csobbanak. A víz iránti szeretetük és a fürdés okozta boldogságuk egyértelmű. Azonban ha a kötelező fürdetésre kerül a sor hirtelen teljesen megváltozik a vízhez való viszonyuk. Szüntelenül ugrálnak, kapálóznak, küzdenek a szabadulásért. Minden erejüket megfeszítve menekülnek. Amíg csak lehetőség a fürdés, amíg szabad választás/döntés kérdése, addig örömmel vágtatnak a víz felé, ám amint kötelezővé válik, abban a pillanatban fejevesztve menekülnek előle.
Nos így vagyok én a kötelező olvasmányokkal...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.