Tomi egyszer azt mondta, hogy ő csak úgy hajlandó beülni a fogorvosi székba, ha elkábítják mielőtt szájába nyúlnának. Én meg csak nevettem néha magamban időnként, pedig félhangosan. Hiszen olyan vicces, hogy egy ilyen tipikus nyóckeri faszagyerek éppen a fogorvostól retteg ennyire. Tomi később elmagyarázta, hogy ő nem ok nélkül fél, mert ha jobban belegondolunk, egy egyszerű tömés is azt jelenti, hogy egy vadidegen, aki biztosan alulfizetett és túlhajtott, kialvatlan, dekoncentrált, valószínüleg magánéleti problémakkal küzd, valamint boldogtalan is, belenyúl az ember szájába és felügyelet, vagy bármilyen kontrol nélkül garázdálkodik benne. Én pedig még mindig csak nevettem. Hiszen olyan vicces, hogy ekkora elefántot tud csinálni egy bolhából.
Ma reggel elmentem a szentkirályiba, mert észrevettem, hogy kilyukadt egy fogam. Időpontra mentem, de több mint két órát töltöttem ott. Ez még nem lenne nagy gond. Az igazi probléma annyi, hogy a kezelő orvosomnak titulált pszihopata nő, nem csupán a fogamat találta el a fúróval, hanem a nyelvemet is. Úgyhogy most itt ülök bedagadt nyelvvel, s igyekszem minnél kevesebbet beszélni, mert megszólalni is fáj. Egy szó, mint száz mától nem nevetek senkin, aki fél a fogorvosoktól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.