Néhány hete az öcsém ballagásán ültem és érdeklődőnek szánt arccal hallgattam a sablonos idézeteket, az túlnyújtott előadásokat, az elrontott keringőket, az unalmas beszédeket. Az egész műsor pocsék volt. Már az elején azt vártam, hogy vége legyen, így nagyon megörültem, amikor az igazgatónő lépett a színpadra, mert ez a finálé közeledtét jelezte. A beszéd rémesen sablonos volt, de amikor már alig bírtam nyitva tartani a szemem, mondott valami érdekeset. Arról beszélt, hogy az életben két dologra van szüksége egy embernek: gyökerekre és szárnyakra. Majd a ballagókhoz intézve szavait így folytatta: "Amihez most elértetek az egy mérföldkő. Egy nagy változás következik. A gyökereitek már megvannak, csak a szárnyak hiányoznak még. Néhányaknál már látszanak a tollpihék, s mindnyájatokban felsejlett már a leendő hölgy/fiatalember képe. Most menjetek és szerezzetek szárnyakat!"
Nyolcadikos ballagókhoz, tehát 14-15 évesekhez beszélt. Ehhez az életkorhoz tökéletesen illettek a fenti mondatok. Gyökerek, szárnyak nélkül, esetleg pihék. Ez 14-15 évesen teljesen helyénvaló. A probléma csak az, hogy én jelenleg ugyanitt tartok és 17 éves vagyok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.