Miért van az, hogya cipő, ami a boltban tökéletesen passzol az ember lábára, otthon szorít s kényelmetlen? Miért van az, hogy a ruha, ami a próbafülkében remekül áll, otthon már rémesen fest? Miért van az, hogy ami a boltban jó ötletnek tűnik, otthon már csak egy rossz viccnek látszik? Miért van az, hogy az aranyos vicces dolgok néhány óra alatt képesek gyrekessé és idétlenné változni? Azt hiszem ezekre a kérdésekre ugyanaz a válasz, mint arra, hogy miért mindig az ellenkező irányba haladó metró jön előbb. Biztos vagyok benne, hogy eme metrós rejtély megoldását csak egyetlen ember tudhatja a világon, aki nem más, mint Murphy. Ez a jó és a rossz hír is egyben. Jó mert azt jelenti, hogy van válasz, sőt valaki tudja a választ. Rossz mert az a valaki soha a büdös életben nem fogja már elmondani senkinek de legkevésbé nekem. Így sajnálatos módon továbbra is tudatlanként kell élnem. Bár talán ez nem is olyan sajnálatos. Hogy is szokták mondani? Boldogok a lelki szegények...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.