Előállt egy számomra roppantul szokatlan helyzet. Kedde este van és csak a Kóci (a kutyám) meg én vagyunk itthon. A tizennégy éves öcsém, illetve a tizenhat éves húgom, sőt még az ötvenhatodik évét rég betöltő apukám is csavarog valahol a városban. Anyukám pedig dolgozik. Mondhatni egyedül vagyok, s ez önmagában véve nem is lenne rossz. Rengeteg dolgom van még, amit nyugodtabban, hatékonyabban tudok csinálni, ha csak magam vagyok. Na persze valójában nem csak magam vagyok, hiszen ahogy írtam, itt van velem a kutyám, de ő sohasem zavar a teendőim elvégzésében, tehát ebből a szempontból olyan, mintha tökéletesen egyedül lennék. Úgyhogy a helyzetem jelen pillanatban jó, sőt megkockáztatom még azt is, hogy szinte ideális. Problémám csak kettő van. Nevezetesen: szörnyű fáradtság, valamint a világ egészét érintő undoritisz. Kimerült vagyok, dekoncentrált, szétszórt, s lusta. Már előre utálom, hogy reggel a családtagjaim mászkálására vagy kutya ugatásra fogok ébredni. Már előre unom, hogy az iskolapadban ülve rengeteg felesleges dolgot kell majd végig hallgatnom. Már előre elfogyott az erőm az egész tanévre. S ez mind nem is lenne baj, ha mondjuk már június lenne. De még csak szeptember van. Úgyhogy most megyek és sajnálom magam még egy kicsit, mert baromira megérdemlem ám. Utánna pedig fogom és kiírtom magamból ezeket a negatív energiákat, mert az meg baromi hasznos ám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.