Fáradt vagyok. Rémesen fáradt. Az egész napot a lovardában töltöttem. Nem így terveztem. Reggel még úgy gondoltam, hogy odamegyek körülbelül tizenegyre, egy kicsit megmozgatom Szamost a pónimat (aki igazából nem is az én pónim, hiszen csak bértartom, ami azt jelenti, hogy egy havonta fizetett, meghatározott összeg fejében kizárólag én foglalkozok vele, valamint lovagolom, azonban nem képezi a tulajdonom, egy szó mint száz; valójában nem az enyém, de mégis olyan mintha az lenne) szóval dolgozom vele nagyjából egy órát, azután kiviszem legelni a patakpartra, majd megitatom, s keresek neki egy jó kis helyet ahol ellegelészhet reggelig végül pedig átöltözöm és hazamegyek. Ha minden a tervek szerint alakult volna, akkor háromra már hazaértem volna. Persze fölösleges tervezni bármit is ha a lovardába megyek, mert ott soha semmi sem a tervek szerint alakul, illetve mindig történik valami váratlan. Néha elgondolkozom azon, hogy miért is járok oda, (mármint Szamoson kívül persze). Egy kis gondolkodás után mindig eszembe jut, hogy ha odamegyek szinte sosem sikerül betartani, amit aznapra elterveztem, de mindig van egy jó sztorim. Ahogy ma is gazdagabb lettem egy történettel egy kislányról aki egy pók miatt esett le a lórol.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.