Holnap lesz a 18. születésnapom. Mióta az eszemet tudom erre vártam. Nagykorúság, felnőttség, legális pia, cigi, és lottó szelvény vásárlás, önállósodás, blablabla...
Az egész egy nagybaromság. Nincs önálló keresetem. Még soha nem volt munkám, s nem úgy néz ki, hogy a közel jövőben az ölembe akarna hullani egy szuper állás. Otthon élek a szüleimmel. Bár már 12.-es vagyok csak jövőre fogok érettségizni. Anyagi és egyéb szempontokból is függő helyzetben vagyok. Nem érzem magam sem felelősségteljesnek, sem kötelességtudónak, sem érettnek. Nincs bennem egy csepp felnőttesség sem. Egy szó, mint száz valójában nem számít, hogy holnap leszek-e nagykorú vagy sem, hiszen jelen pillanatban fény évnyi távolságra vagyok az igazi felnőtté válástól. Ennek ellenére nem aggódom. Pontosabban már nem aggódom. Majd felelősségteljes, kötelességtudó és érett leszek ha eljön az ideje. Majd felnövök ha eljön az ideje. Bár az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy sohasem komolyodok meg. Sőt telán egy kicsit reménykedem is benne. Reménykedem, hogy az aktuális életkoromtól függetlenül mindig bennem él majd az a kislány aki a biciklijével magabiztosan nekihajtott a fatárolónak, mert őszintén hitt benne, hogy az a bicikli repülni fog...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.